Olyan molekulát fedeztek fel a ráksejtek felszínén, amely legalább tizenegyféle daganattípusban jelen van, az egészséges szövetekben viszont nem vagy alig fordul elő. A molekula tehát ideális gyógyszercélpont. Támadásával el lehetne vágni a daganat vérellátását, azaz ki lehetne éheztetni a tumort. A célpont megközelítését állatokon már kipróbálták, sikerrel.

A rák gyógyszeres kezelésének mai frontvonalában a célzott terápiák állnak: pontosan megtervezett gyógyszermolekulákkal olyan célpontokat támadnak - a kulcs a zárba elmélet alapján -, amely a ráksejtekre jellemző, az egészséges sejtekre viszont nem. Ilyen célpontok lehetnek például a sejtek felszínén lévő nyúlványok, úgynevezett receptorok: olyan "dokkolóhelyek", ahová más molekulák tudnak bekötődni.

Ez a módszer egy szelektívebb hatást tesz lehetővé, és kevesebb mellékhatással jár, mint az általános kemoterápiás szerek. A probléma az, hogy nehéz csak a ráksejtekre jellemző célpontokat találni. Még nagyobb gond, hogy kevés az olyan célpont, ami többféle ráktípusra is jellemző.

A daganat vérellátását lehetne gátolni

Az újonnan felfedezett célpont támadásával a daganat vérellátását lehetne gátolni. Egy bizonyos méret felett - ami körülbelül egymillió sejtből álló csomót jelent -, a daganatnak már ki kell építenei a saját vérellátását, különben a belsejében lévő sejtek már nem kapnak elég oxigént és tápanyagot. Az utóbbi években több olyan gyógyszer is forgalomba került, amely ezt a folyamatot blokkolja.

Az új célpont azért izgalmas, mert többféle rosszindulatú daganattípus, például a prosztata-, az emlő-, a vastagbél-, a hasnyálmirigy-, a tüdő-, a máj- és a petefészekrákok esetében is megtalálták. A New York Egyetem Mount Sinai Orvostudományi Karának kutatói 1336 rákbeteg szöveteiből vettek mintákat, és megállapították, hogy ezen ráktípusok mindegyikében, pontosabban az ezeket ellátó erek falában előfordul egy jelfogó molekula, egy hormonreceptor.

Ehhez a receptorhoz kötődik az úgynevezett tüszőhormon (FSH), amely férfiakban és nőkben is serkenti az ivarsejtek előalakjainak érését. A hormont megkötő molekulát úgy sikerült azonosítani a daganatos erekben, hogy a szövetmintákba a receptorokhoz kötődni képes antitesteket juttattak. Ezek az antitestek a daganatok érhálózatának azon részein találták meg az FSH-receptorokat, amelyek a tumorok szélein helyezkednek el.

Annak érdekében, hogy meg lehessen határozni a hormonreceptorral kapcsolatos jövőbeli klinikai alkalmazások lehetőségeit, a kutatók egy állatmodellt alkalmaztak. A cél természetesen az, hogy a különféle, ma még ki nem fejlesztett gyógyszerhatóanyagokat célzottan lehessen eljuttatni ezekhez a receptorokhoz, meggátolva ezzel a daganatos erek növekedését.

Ahhoz, hogy láthatóvá váljon, valóban csak a kívánt receptorokhoz jutnak-e el a véráramba beadott anyagok, ugyanazokat az antitesteket használták, amelyeket a hormonkötő molekulák azonosításához is. Most azonban aranyszemcséket is kötöttek hozzájuk: ezek lehetővé teszik, hogy a nagyfelbontású képalkotó eljárások segítségével látni lehessen azokat az ereket, ahol végül felhalmozódtak a véráramba juttatott antitestek. A vizsgálat igazolta, hogy az antitestek valóban a tumorok vérereiben halmozódnak fel, de nem jelennek meg az egészséges szövetek ereiben - írja a kutatásról kiadott sajtóközlemény.

A daganatok korai felismerését is segítheti az új felfedezés

Ismert, hogy az FSH-receptorok aktivációja hozzájárul egy másik olyan fehérje termelődéséhez, amely az erek kialakulását serkenti. Emiatt azt remélik a kutatók, hogy ha az említett rosszindulatú tumortípusokban blokkolnák az FSH-receptort, azzal a VEGF termelődését is meg lehetne akadályozni, vagyis egy újabb célzott daganatterápiás gyógyszer válna elérhetővé. Ezzel egy újabb lehetőség adódna a daganatos erek képződésének gátlására, és tovább szélesedne azoknak a hatóanyagoknak a köre, amelyek a daganat vér- és oxigénellátásának elzárásával teszik lehetetlenné a tumorok további növekedését.

A FSH hormonreceptorai ugyan jelen vannak az ivarszervek érfalában is, de itt nagyságrendekkel kisebb mennyiségben találhatóak csak meg, mint a tumoros erekben. Az egészséges szövetek érhálózatában pedig egyáltalán nem fordulnak elő, és ez az, ami célzott kezelést tenne lehetővé. Mindez azt jelenti, hogy a jövőbeli hatóanyagok csak ott gátolnák jelentősen az érképződést, ahol erre szükség van, vagyis a rosszindulatú tumorokban. A jövőbeli gyógyszerektől azt várják a kutatók, hogy a jelenlegi szereknél kevesebb mellékhatással rendelkeznek majd, amit szintén az tenne lehetővé, hogy az egészséges erekből teljes mértékben hiányoznak ezek a hormonreceptorok.

"A hormonreceptort újfajta tumormarkerként is lehetne alkalmazni, vagyis olyan jelzőmolekulaként, amellyel pontosabban lehetne diagnosztizálni a daganatok jelenlétét. Ha olyan anyagot juttatunk a véráramba, amelyik kötődik ezekhez a receptorokhoz, akkor akár korai stádiumban is felfedezhetnénk ezeket a daganatokat. Ez a modern képalkotó eljárásokkal lenne lehetséges, például pozitron emissziós tomográfiával, mágneses rezonanciás vagy akár ultrahangos képalkotó eljárással" - mondta Aurelian Radu, a tanulmány vezető szerzője.

Az érképződés jelenlegi gyógyszeres gátlása

Az érképződésgátlás azt a kezelési újítást jelenti, hogy ma már gyógyszeresen képesek az új daganatos erek képződését megakadályozni azáltal, hogy elvágják a daganat tápanyag-utánpótlását biztosító érhálózatot. A gyógyszer hatását úgy lehetne szemléletesen leírni, hogy a daganatnak ugyanannyira szüksége van az érellátásra, mint egy hadseregnek az utánpótlásra. Ha a daganat érellátását lebombázzák, megszakítják a utánpótlási útvonalakat, azaz az ereket. A daganat tápanyag hiányában "éhezik", majd elkezd sorvadni, növekedése saját erek nélkül megáll, és elkezd visszafejlődni.
 

A célzott érképződést gátló ellenanyag az érképződésért felelős növekedési faktorhoz (a már említett VEGF-hez) kapcsolódik, és ott fejti ki hatását. A VEGF normális körülmények között nagyon fontos a magzati szervek kifejlődése során, ugyanakkor egészséges felnőtt szervezetben a sebgyógyulás és a női menstruációs ciklus kivételével korlátozott a szerepe.

Az érképződés gátlása egyes tumortípusoknál már ma is elérhető, számos olyan daganattípus is létezik azonban, amelyekre nem hatnak ezek a gyógyszerek.